2022-es Szolgálótábor

A (tá)borok "ragyogóbbá teszik az arcot"

Július 3-11. Szolgálótábor

Az idei szolgálótáborunkat Tiszaroffon tartottuk, ahol az év elejétől egy új roma misszió indult. A tábor az egész falu felé szolgált. Időseknek, betegeknek, egyedülállóknak, rászorulóknak igyekeztünk segíteni a szokásos területeken: kertrendezés, fakivágás, kerítésfestés, sövénynyírás, takarítás stb. A baptista egyház által működtetett általános iskolában volt a szállásunk, ahol négy tanteremben matracokon aludtunk. Az iskolaigazgató a kezdeti tárgyalás során kicsit elzárkózó volt, de miután látta, hogy hogyan szolgálunk, kinyílt és mindenben nagyon segítőkész támogatónkká vált.

Esténként a falu központjában szabadtéri alkalmakat tartottunk, amely a napok haladtával egyre több érdeklődőt vonzott. Nagy élmény volt számomra, amikor két szomszédos roma család nyitott az Úr Jézus felé, és ennek eredményeképpen úgy fogalmaztak, hogy ha Jézus most bejött a szívükbe és elkezdett rendet rakni, akkor most nekik is rendet kell rakni az otthonukban és az udvarokon. A szemét zsákolásában és a kerítéshez való kihordásában nem segítettünk, mert ennek a dicsőségét meghagytuk nekik, de az elszállításba viszont már mi is beálltunk.

Másik nagy élményem a csapattal kapcsolatos volt. Kb. hatan dolgoztak egy egyedül gyermekeit nevelő nagyon kedves romaasszony házánál, ahol egy óriási nagy fát kellett kivágni. Gedővári Robi, mint a fakivágások mestere, egyik ágat a másik után vágta le, a fa koronáján ugrándozva és sikeresen eljutott arra a pontra, hogy a nagy fának már csak egy kis törzse állt ki a földből, amelyre többen is le tudtak ülni.

A vastag törzs feldarabolásánál azonban megcsúszott a láncfűrész és Robi egyik lábán térd fölött mély sebet ejtett. Mentő vitte kórházba, ahol mint a "texasi láncfűrészest" összevarrták. Amíg mi Robival a kórházban voltunk, addig az egész csapat összefogott, és ebéd után a pihenőidőben mindenki erre az udvarra jött át. A lányok is láncfűrészeket és baltákat vettek kezükbe azzal a jelszóval, hogy "most ugyan Robi nélkül, de érte összefogva befejezzük a munkát!". Amikor késődélután visszaérkeztünk a kórházból, a falu tábla után nem sokkal odaértünk a tett színhelyére, és mindketten elkezdtünk könnyezni, mert az udvaron a fák összevágva, stócba rakva, a zöld ágak egy helyre összegyűjtve, és egy csodálatosan kitakarított, rendezett udvar fogadott minket.

Szokás szerint a szombati délutánt azzal töltöttük, hogy szerenádunkkal sorra látogattuk azokat a helyeket, ahol a hét folyamán dolgoztunk. Nagyon megható jeleneteknek voltunk tanúi, amikor az idős és nagyon hálás emberek kijöttek a kapuba, ahol az egész csapat együtt énekelt és imádkozott azokért az emberekért, akikkel sikerült összebarátkozni a hét folyamán.

Voltak, akik kis asztalt raktak ki a kapujukhoz megterítve, üdítőkkel és süteményekkel. Egy nyugdíjas tanárnő meggyújtott gyertyával a kezében jött ki a vendégek fogadására. Volt, aki megbecsülésének jeleként eljött az iskolába, és az udvaron egy bográcsban az egész csapat számára főzött gulyáslevest.

Vasárnap délelőtt a falu Civilházát béreltük ki és odahívtuk azokat, akiknél dolgoztunk, illetve akikkel a hét folyamán ismerkedtünk meg a faluban. A hét videófilmes beszámolója után meghallgattuk a bizonyságtételeket, ami részben tőlünk, részben pedig a helybeliek részéről hangzott el. Ekkor is volt könnyeznivaló bőven. Ezen az alkalmon is voltak döntések, mellyel együtt a hét folyamán közel tízen döntöttek az Úr Jézus mellett. Részükre az ősz folyamán a falu éttermének egy kisebb helyiségében alfa sorozatot indítunk.

A hét minden estéjén az alkalmak és a vacsora után kiértékeltük a nap eseményeit. Mindenki elmondhatta az élményeit, és felkészültünk a következő nap feladataira. Miután ránk esteledett az udvaron, a csapat bemenekült a szúnyogok elől az iskola folyosójára, ahol fantasztikusan jó dicsőítő-prófétai alkalmakat éltünk át. Maradandó élményt jelentett mindenki számára, amikor egymás megbecsülésének és tiszteletének jeleként megmostuk egymás lábait, és imádkoztunk egymásért.