Roma közösségek látogatása Törökszentmiklóson

Délután Törökszentmiklós roma telepén épült új művelődési házban tartottunk alkalmat. Az alkalom előtt is próbáltunk találkozni azokkal a régi ismerősökkel, akikkel két és fél évvel ezelőtt a roma telepen ismerkedtünk meg. Az esti alkalomra kb. huszonöten jöttek el. Másnap délelőtt szintén a roma telepen voltunk, a közösségi házban megszemléltük a romák által készített rongyszőnyegeket, és a foglalkozásra beülve igyekeztünk beszélgetni velük. Ezután végig jártuk a telep utcáit, és mindazokkal, akikkel találkoztunk, beszélgettünk és imádkoztunk értük. Délután betegeket látogattunk és egy családhoz mentünk el, akinek az életében nagyszerű változások történtek az elmúlt egy évben. Jelenleg két unokájukat nevelik, akik közül a kisebb, aki 8 éves, arra a kérdésemre, hogy mi szeretne lenni, ha megnő, azt mondta, hogy lelkipásztor. Jó volt hallani, amikor elmondta, hogy olyan szeretne lenni, mint Édes István a gyülekezet pásztora. Este az imaházban gyülekeztünk, amely szinte teljesen megtelt. Számomra nagyon megható volt, amikor az előbb említett kislány az alkalom végén előrejött, és azt kérte, hogy imádkozzam érte.

Jóleső érzés volt látni azt a munkát és annak az eredményét, amit Édes István és felesége végeznek ebben a városban.

Perjesi István