Roma közösség látogatása Székelyhídon

A mai napon Székelyhídon voltam és eljött velem a solymári gyülekezet gyerek- és ifjúsági területeken tevékenykedő szolgálói csapata is. Ennek a napnak az volt a célja és rendeltetése, hogy Székelyhídon is elinduljon a gyerek-, és ifjúsági munka, hogy az új generáció, akik ott vannak kicsik és nagyok az Istennek az igazságán növekedjenek fel. Jelen pillanatban egy ember látja el ezt a szolgálatot, azonban nagyon sok kisgyermek és fiatal van, tehát fontos, hogy mellé álljanak még emberek, legyenek társai és kisebb csoportokat tudjanak alakítani. Nagyon élvezetes, figyelmet lekötő, élményszerű tanításokat hallhattak a gyerekek. Amikor ilyen nagy érdeklődéssel tanítják a gyerekeket, hiszem azt, hogy a szív talaja is sokkal befogadóbb. A solymári gyülekezet néhány tagja azért jött el, hogy ezt az élményszerű tanítást megmutassák, hogy a gyerekek vágyódjanak arra, hogy újra és újra eljöjjenek és abszolút mértékben hiszünk abban, hogy az Istennek az tanítása nem száraz anyag, amit csak úgy megtanulnak, hanem élményszerűen átadva meg lehet érteni. Segítettek a solymáriak abban is, hogy hogyan lehet jól megszervezni, hogyan lehet hatékonyan átadni, struktúrájában hogyan lehet a gyerekszolgálatot felépíteni, illetve nagyon sok hasznos tanácsot is adtak a gyerekeknek a hétköznapi életre vonatkozóan. Nagyon sok gyerek volt, közel nyolcvanan voltunk ezen az alkalmon egész nap. Amikor vége volt a napnak akkor az ifjúsági korosztály maradt ott. Velük csak leültünk és egy kötetlen beszélgetésbe kezdtünk bele. Nagyon jó volt, mert őszintén fel merték tenni a kérdéseiket akár a párkapcsolattal kapcsolatban, akár az iskolában miért kell tanulni. Az egyik lány azt mondta, hogy abbahagyta az iskolát szerelem miatt, az alkalom végén azonban könnyes szemekkel azt mondta, hogy újra jelentkezik szeptemberben az iskolába és imádkoztunk érte. Mindenképpen lesz ennek folytatása. Szeptember, vagy október környékén újra megyünk és akkor az lesz a cél, hogy Solymárról is fogunk vinni gyerekeket, hogy ők is meglássák, hogy milyen körülmények között élnek ezek az emberek. Ez sokszor azért fontos, mert akik jólétben élnek nagyon sok olyan kifogást keresnek, hogy mitől nehéz az életük és megtapasztaltam azt, hogy gyakran ezek a panaszkodások megszűntek és hála született meg a szívükben. Akár azért, hogy van hol lakniuk, vannak szüleik, iskolába járhatnak, szép ruhájuk van és tudnak enni.

egy önkéntes