2018-as Végtelenítini tábor

Az idei Végtelenitini tábor alapötlete a Szuperhősök köré épült, ami igazán jó felütésnek bizonyult az erre építhető tanításokra nézve. A tinik halhattak előadást a hétköznapi szuperhősökről, példaképekről, vagy "A fegyvertelen katona" című film alapján gondolkodhattak el a gúnyolódásról, megalázásról, a világi és az isteni elismerésről.

Kik a példaképeink, kit tekintünk hősnek, miért ismeri mindenki a filmbeli "szuperhősöket"? Kire adnád rá itt a táborban a szuperhős jelmezt? Kit tisztelsz otthon, kire szeretnél hasonlítani? Felismered-e, hogy te miben vagy "hős", tehetséges? Képes vagy-e észrevenni azt, amiben erős vagy, vagy csak a gyengeségeidre koncentrálsz? Ezer kérdés merül fel a témával kapcsolatban, ami az önmagukat kereső tiniknek létfontosságú az önismeretük kialakulásában. Mivel a témáról másképp gondolkozik egy 12 éves és egy 19 éves, így két nagy csoportban zajlanak az előadások és beszélgetések: a "kicsikhez" 12-15éves korosztály tartozik, a "nagyokhoz"pedig a 15-től felfelé mehetnek felső határ nélkül.

A szuperhősök témájában elsősorban Sisa Attila tartott előadásokat, összekötve ezt az isteni és világi elismerés témakörével. Ő örökifjú titánként igazi kamaszos lendülettel vitte és irányította végig ezt a tábort, miközben a Marvel és DC összes szuperhősét is kamaszokat megszégyenítő pontossággal ismeri. Sisa Andi a hétköznapi szuperhősök témáján belül próbálta közel hozni az élethez a filmbeli hősöket, Kerekes Szabolcs pedig a Fegyvertelen katona című film alapjeleneteit bevágva kezdeményezett mély és megérintő beszélgetéseket a tinikkel (akik már a második napon kijárták hosszas rábeszéléssel, hogy este megnézhessék az egész filmet).

Kerekes Sz.: "Az általam hozott film (A fegyvertelen katona) hőse azért is szuperhős, mert ő egy valós alak, ez egy igaz történet megfilmesítése, míg a többi tinik által ismert szuperhős csak kitalált figura. Fontosnak tartottam kiemelni azt az üzenetet is, hogy Isten hősei legyőzik a világot, és nem a világ győzi le őket. "Harcold meg a hit nemes harcát" - ahogy a Bibliában is olvassuk.

Kerekes Szabolcs idén is három lányt hozott ki az egyik lányjavító intézetből, ahova ő már hosszú évek óra rendszeres jár, hogy közel vigye a nehéz helyzetű bentlakókhoz Isten szeretetét. Szabolcs minden évben kihoz magával három személyt az intézet engedélyével, akik az ő felügyelete alatt vehetnek részt a táborban. Megdöbbentő volt hallani, hogy volt olyan lány, akit a saját szülei adtak el, hogy külföldre vigyék és futtassák őt már 14 évesen. Ott fogva tartották, és a rendőrség csak egy váratlan razzia kapcsán buktatta le a társaságot. A lány javítóintézeti felügyelet és védelem alatt áll azóta is, hogy szülei nehogy a közelébe férkőzzenek. És nem ő az egyedüli ilyen előtörténettel. Szabolcs kitartó munkája tiszteletet ébreszt minden fiatalban, hogy ennyire hisz és segít ezeknek a lányoknak a felépülésében, Istenhez vezetésében és talpra állásban. Szabolcs különösen fontosnak tartja, hogy ők is felismerjék saját értékeiket, és megtalálják magukban az elrejtett kincseket. A tábor fiataljai szeretettel fogadták be őket, akiket a tábor idején megérintett Isten szeretete és befogadták Jézust a szívükbe. Szabolcs szolgálatáról nemrég a Duna Tv készített riportot "Misszió a javítóintézetben" címmel. (https://www.mediaklikk.hu/video/a-sokszinu-vallas-misszio-a-javitointezetben/ )

Sisa Attila vezeti hosszú évek óta ezt a fiatalok közt "elhíresült" tábort: "A délelőtt szokás szerint egy rövid előadással és utána kiscsoportos beszélgetésekkel telik, és idén is folytattuk délutánonként a quadozást, autóvezetést (ami továbbra is nagy siker), a paintballozást, drámát, illetve lányoknak nemezelés és más kézügyességet igénylő feladatot, de idén a lovaglást is belevettük az új kipróbálható élmények közé. A héten egyszer pedig egy strandolással egybekötött nagyobb kirándulást illesztettünk a programba a Domony-völgybe. De a fiatalokat elsősorban a fantasztikus közösség vonzza ide, a mély beszélgetések az én- és útkeresésről, és a "fergeteges dicsi"- ahogy ők mondják. A beszélgetésekben lényegesnek tartom, hogy a tanítványság is hangsúlyt kapjon, tehát az, hogy az ember nem válik azonnal "szuperhőssé", hanem ez egy folyamat és tenni kell érte."

Amikor a táborlakókat kérdeztem, hogy ugyan mi hozza őket ide, akkor egyszerű válaszokat kaptam:

"Én két éve voltam először, de azóta jövök és jövőre is szeretnék. Ha egyszer ide eljöttél, akkor eljössz újra! Erre a táborra rá lehet "függni"J!! És persze az autóvezetés kipróbálása is nagyon tetszett."

"Ez a legzseniálisabb tábor!! A legbefogadóbb! Mi ide hazajövünk. És akik eltévedtek, szerintem azok itt visszatalálnak..."

"A dicsi egyszerűen tényleg fergeteges! Összehoz bennünket, hogy együtt lehetünk Isten jelenlétében."

Amikor végül megjegyzem, hogy én nem ismerem ezeket a szuperhősöket és teljesen el vagyok veszve a sok név közt (Amerika kapitány, Hulk, Thor stb), és hogyan lehet az, hogy itt mindenki "képben van", akkor egyikük kedves tréfával fricskázott az orromra: "Az olyan, mintha nem ismernéd a Coca- Colát..."